2012. május 19., szombat. Ma Ivó, Milán napja van, holnap Bernát, Felícia napja lesz.
»»»
Megosztás IWIW-el
Betűméret: csökkentés (-) | növelés (+)
Nyilvános párnacsata (Villám párnacsata)

Nyilvános párnacsata (Villám párnacsata)2005. november 10. - Nyugati tér, Budapest

Még a dolgaimat intézem, éppen hogy elhaladok a Nyugati tér előtt a villamossal, de amikor kitekintek az ablakon, máris egy tömeget látok. Most járunk fél órával az "akció" előtt. Rendőrök és "moblerek", akik csak a kürtszóra várnak.
Felkapom a fényképezőt és irány vissza. A tömeg a többszörösére duzzadt. Megpillantom a "Jamaica" feliratú felsőt viselő "villámvezért", de már más lecsapott rá, itt már érzem a dologból élménybeszámoló lesz, és nem riport.
Szóval van kb. 150-200 ember. Van, aki még dugdossa, és olyan, aki már messziről párnástól tartja az irányt, a tömeg felé. A rendőri jelenlét csendes, nyugodt, miért is háborognának? :) Csak a rend tényleges megtartását jöttek felügyelni. A mozgolódás, pedig egyre látványosabb: lassan kezdődik! A villámvezér feláll az egyik köztéri dísz-oszlopra, és az előzetes tervhez mérten, megfújja kürtjét.

És aki hiszi, aki nem, a tömeg aktív része, akik csatázni hivatottak jönni, jó "moblerekhez" méltóan, megkezdik az alvás imitálását. Ez, pedig nem mást jelent, mint hogy ott a Nyugati téren, lefeküdtek a földre. Egy-két perc "gyorsalvást" követően, elhangzik a második kürtszó, és megkezdődik a CSATA!

Mindenki, mindenki ellen, párna, párna és fej ellen, mindenféle durvaságot mellőzve dúl a csata, a villám párnacsata. A passzív tömeg és a járókelők döbbenten állnak és nézik a nem mindennapi látványt. Talán még a hatos villamos is többet állt a megállóban a kelleténél.

6-7 perc volt talán, túl már az esemény tetőpontján, már elveszítettük az esemény "villámérzetét", márpedig ez az esemény erről szól. A meglepetésről!

Elhangzik a harmadik kürtszó, és a csata véget ér. Néhány túlságosan lelkes "mobler" még ad néhány csapást az ellenfelére, de a hangulat már csak az elégedettségről és a jókedvről szól. A meglepetésnek vége, a tömeg széledni kezd, a nézők kezdenek magukhoz térni. Tollak ezrei szállnak, eredeti gazdáik valószínűleg nem sejtették soha, hogy így is lehet. Páran még hancúroznak egyet a piha-puha tollakkal fedett járdafelületen, a fotósok nagy örömére, akikből talán több is volt, mint csatázóból. Beállok én is a sorba. Kattintok párat, aztán "mobleresen" távozóra veszem a figurát.